Német testvériskolai látogatás

2015. május 15-23.

1998 óta iskolánk egy csoportja minden második évben ellátogat a baden-württenbergi Dusslingenben lévő testvériskolánkba, a Karl-von Frisch-Gymnasiumba.

Idén a hosszú busz utat megszakítva elmentünk Landshutba, ahol az Ottonánium nevű ifjúsági szállóban szálltunk meg. Ez az első közös este alkalmat teremtett arra, hogy kis magyar csapatunk egy kicsit összecsiszolódjon. Az Isar parti városba megérkezve megtekintettük Taugnitz várát és a lemenő nap fényében olaszos vacsoránk után az óvárost.

Szombat délelőtt a bajor hegyek közt ismét esőben hajtottunk a világörökség része, a neuschwansteini kastély felé. A kastély gyönyörű, és a Mária-hídról a kilátás a kastélyra képeslapra illő.

Ezen a délutánon találkoztunk végre német cserepartnereinkkel, másnap a családi napot tölthettük el velük.

Hétfőn az iskola új igazgatója fogadott minket a testvériskolánk óriási aulájában, Herr Rechentin körbevezetett az iskolában, megnéztük a méhkaptárra emlékeztető épületet.

Ezután bepillantást nyertünk a német iskolai oktatásba. Megnéztünk 3 órát, és láttuk sokkal lazábbak az órák.

Ebédkor kipróbáltuk a helyi menzát, ahol szülők főznek a diákoknak.

Délután egy újabb kastélyt kerestünk fel, a lichtensteini –kastélyt. A 19. századi épület mesébe illő, magas fehér tornyával már messziről integet az utazó felé.  Ezután a környéken túráztunk, 10 km-es sétánk során megtudtuk, mi az Albwiese és, hogy itt Alblinsen-t termesztenek.

Kedden Stuttgartba utaztunk és ott a város egyik szimbólumát a Mercedes Benz Múzeumot tekintettük meg. Délután pedig nagy soppingolásba kezdtünk. Úton hazafelé megálltunk Waldenbuchban, és a Ritter sport csoki gyár boltjában több kilónyi csokoládét vásároltunk.

Szerdán eljött, amitől egész héten rettegtünk, megérkezett az eső. A napot Bad Urah erdejében töltöttük és megnéztük az urahi vízesést. A vízeséstől visszasétálva a buszhoz elkapott minket az eső, és csak zuhogott, és zuhogott. Átázva és átfagyva érkeztünk a buszhoz. Eredeti terveink szerint ezután Tübingenben csónakáztunk volna, de sajnos az időjárás nem engedte. Így visszatértünk az iskolába melegedni és virtuálisan néztük meg Tübingent egy régi film segítségével. Délutánra kisütött a nap, de lógott az eső lába, ezért csak sétáltunk Tübingenben és megoldottuk a városrallye feladatait.

Csütörtökön a Schwab Alb dombjai és erdői közt végigutazva ellátogattunk Grafeneckbe és az Alb Goldba.

Grafeneck a német történelem egyik tragikus helyszíne, bár kevesen ismerik. A Harmadik Birodalom idején a testi és szellemi fogyatékos embereket itt gyilkolták meg, hogy megtisztítsák az árja fajt. Több mint 10 ezer ember halálát okozták itt a nácik. Ma egy bronz tábla és egy kápolna őrzi ezeknek az áldozatoknak az emlékét.

Aztán egy vidámabb helyre mentünk. Az Alb Gold a tartomány legnagyobb tésztagyára. A gyárban tettünk egy hosszú sétát úgy öltözve, mint egy műtőssegéd. Megtudtuk, hogy itt készítik a svábok két tésztaételét a Maultasch-t és a Späzle-t, de megismertük a Köpfle és a Walznudeln nevű tésztákat is. A séta végén, akinek még fért a bőröndjébe, vett egy pár csomag tésztát. Ezen a napon az utolsó helyszínünk a Bärenhöhle volt. Ez egy szép cseppkőbarlang, ahová a természet hajdan 3 medvét zárt be és így kapta a nevét a barlang.

A péntek, az utolsó napunk nagyon gyorsan eljött, kissé fáradtan kezdtünk neki utolsó feladatunknak, a projektmunkának. A munka során kis csoportokban beszélgettünk a bulimiáról, vegetáriánus-, vegáner- , bio étkezésről. A tapasztalatokat egy plakáton foglaltuk össze.

A délután lázas csomagolással telt és végül a búcsúesten a 80-as évek diszkó tánclépéseit táncolva derült ki számomra, hogy megint jól összehangolódott a magyar és német diákcsapat.  Az Albatros című számra ugrálva megszűntek a nyelvi korlátok – ha voltak – és mindenki együtt mulatott. A buszmegállóban tett könnyes búcsú után indultunk el haza, és 11 óra zötykölődés után tértünk vissza hazánkba.

Reméljük, még látjuk egymást és hallunk egymásról.

Hogy mennyire volt ez a program sikeres, csak akkor tudhatja meg az ember, ha a résztvevőket kérdezi, német kollégám megtette: Lássuk, mit mondanak a számok, mert azok nem hazudnak.

A programok egy tízes skálán osztályozva 8-9-10 pontot kaptak.

Ajánlanád –e ezt a programot? - A megkérdezett magyar diákok 78 % a mondta, hogy igen, azaz adtak 10 pontot, további 21 % adott 8-9 pontot erre a kérdésre. A német diákok 64 % a adott ugyanerre a kérdésre egyértelmű igen választ.

Megértetted-e magad a német partnereddel? -  kérdésre 69% adott maximális pontot és 21 % 8-9 pontot. A németek 66%-a írta, hogy jól megértették egymást.

Azt hiszem, ezek a válaszok mindent elmondanak.

Várjuk a következő találkozót!

Kiss Erika

Ráckeve, 2015. május 31.

˜™˜™

                                Programok 2014. őszre